BRIGETIO



Az Ősz ábrázolása egy brigetiói mennyezetfreskón (Kr.u.2-3. század fordulója)

Komárom/Szőny római kori elődjének, a színvonalas régészeti leletekben, faragott és feliratos kőemlékekben bővelkedő Brigetionak a neve világszerte ismert a provinciális régészet és az ókortörténet tudományának muvelői körében. Carnuntum (ma: Bad-Deutsch Altenburg - Petronell, Ausztria), Vindobona (ma: Bécs) és Aquincum (ma: Budapest-Óbuda) mellet Brigetio volt a Pannonia tartományban állomásoztatott 4 legio egyikének, a legio I Adiutrixnek az állomáshelye a Kr. u. 1. századtól kezdődően a római uralom végéig.

Pannonia provincia Kr. u. 1. századi meghódítását követően az azalus törzstől a rómaiak által kisajátított területen jött létre Brigetióban a Duna partján az első, fa-föld-konstrukciójú katonai tábor. Ezt váltotta fel a Kr.u. 1-2. század forulóján idehelyezett legio I Adiutrix mintegy 540 x 430 m nagyságú, kettős árokkal körülvett tábora. A túlsó parton Celamantia (ma: Iza-Leányvár, Szlovákia) néven ellenerődöt emeltek. Az erődök és a katonák feladata a barbaricumban lakó kvádok szemmel tartása, valamint - katonai és kereskedelmi szempontból - az átkelés védelme volt.

A brigetiói tábor kiterjedt úthálózat révén kapcsolatban állt a pannoniai határt védő többi legióstáborral, valamint a tartomány belsejében elhelyezkedő településekkel. Maga a limes-út (a mai 1. számú főút) áthaladt Brigetio településrészein.

Akárcsak mindenütt másutt a Római Birodalomban, Brigetio táborát is körülvette egy városi jellegu, városi ranggal nem rendelkező település, a hadsereget kiszolgáló kézmuvesek és iparosok, valamint a katonák családtagjai által lakott ún. canabae legionis, amely nagyjából a mai "Molaj" és Szőny keleti része alatt húzódik. A canabae kiterjedése viszonylag pontosan lehatárolható. Az egykori római településrész területén végzett földmunkák során falfestményekkel gazdagon díszített, padlófutéses lakóházak kerültek felszínre. A canabae nyugati zónájában valószínuleg szentélykörzet helyezkedett el. Itt a múlt század végén és századunk 50-es éveiben keleti istenségek tiszteletére utaló szentélyek láttak napvilágot, így például Juppiter Dolichenus és Mithras istenek kultuszhelye.

A canabaetól keletre, több késő római temető található. A Klapka György Múzeum római kőtárában (Komárom, Igmándi erőd) látható szarkofágok nagy része innen került elő. A legújabbak (1998-ban három, mellékletekkel gazdagon ellátott szarkofág, 1999-ben pedig ezektől nyugatabbra feltárt kő-és téglasírok) a múzeum főépületében (Komárom, Kelemen László u.22.) kerültek bemutatásra. A sírok mindegyike a 4. századból származik.

Az 1998-ban talált 1. számú szarkofág a Kr.u. 4. sz. elejéről

A legióstábortól nyugatra helyezkedett el az amphitheatrum, amelynek maradványai R. Pococke és J. Milles angol utazók leírásai alapján a 18. században még jól kivehetők voltak. Leírásokból tudunk még egy föld feletti vízvezetékről, amely ivóvizet szállított Tata irányából Brigetioba.

A katonai tábortól mintegy 2 km távolságra, nyugatra feküdt a polgári település, amely 214-benmegkapta a municipium, hamarosan pedig a colonia városi rangot. A területen folyó építkezések és a polgárváros egyetlen szabadon fekvő területén, a szőnyi Vásártéren 1992 óta folyó ásatások tapasztalatai szerint többnyire falfestményekkel gazdagon díszített, padlófutés-rendszerekkel ellátott, nagykiterjedésu lakóházak voltak itt, amelyek a limes-út két oldalán helyezkedtek el: az úttól északra egy, attól délre pedig több sorban. A Vásártéren feltárásra került egy 3 m széles, nagyméretu kőlapokkal burkolt utca, amely a házak közötti átjárást biztosította. Ennek keleti oldalán lakóházak, nyugatin pedig pékség -és feltehetően - egyéb üzletek helyezkedtek el. A vásártéri ásatások tárgyi leletanyaga, valamint a falfestmények szintén a múzeum főépületében láthatók.

Út észak-déli irányú római utca a vásártéri ásatáson

Jelenlegi ismereteink szerint a későrómai korban a rómaiak felhagyták a canabae legionis területét: az ily módon megszunt településrész területe ekkortól temetőként szolgált. A polgárvárost - az ásatások bizonysága szerint - a Kr.u. 3. század közepén hagyták el lakói. Az épületek helyiségeit gondosan kiürítették és a használaton kívüli házak lassan összeomlottak.

A legióstábor falait és védmuveit az utolsó nagy Duna-vidéki határerődítési munkálatok keretében, I. Valentinianus császár idején még egyszer, s ezúttal utoljára megújították és kijavították. Ugyanennek a császárnak a nevéhez fuződik Brigetio nevének utolsó említése az ókori latin nyelvu irodalomban: Ammianus Marcellinus történeti muvében leírja, hogy táborában halt meg Kr.u. 375-ben I. Valentinianus császár.

Az ún. freskós ház maradványai a vásártéri ásatáson